ölj ölj ölj
ezerszer is ölj
mert könnyebb embert ölni
mint embert szülni
ölj csak
így van ez jól
töröld ki őket egy gyilkos világból
építsd a magadét
millió halálangyaltól
népesüljön be
e borzalmas disznóól
ölj ölj ölj
ezerszer is ölj
mint ölték ősapáid
mások ősapáit
és lám itt vagyunk még
íme az emberiség
és itt leszünk még
míg eljő a vég
már nem ölhetsz többé
elvész a lényeg
magad válsz köddé
elvész a lényed
halálangyalok kara
elenyész hál'isten'
és eljő majd ő maga
a haragvó halálisten
tikk
takk
tikk
takk
a tikk páratlan
a takk páros
de miért páratlan
ami minden percben van
és miért páros
ami soha nem jön vissza
szörnyű a gyanúm
valaki össze-vissza
beszél
reggel nympha ébresztett
délben mannát ettem
este pegazus repített
álmomban angyal lettem
istenem küldj végre jelet
nyújts segítő kezet
tévelygő bolondnak
adj bizonyosságotγνῶθι σεαυτόν
születtem egyszer
hogy néha éljek
az élet körforgás
forog velem a világ
kifordítom sarkából
atlaszként vállalom
a föld minden terhét
meg váltom a jegyet
az örökkévaló felé
vezető útvesztőbe
mert vándor tudd
minden út semmibe
veszejt téged
hogy megismerd
önmagad
tükröm tükröm
mondd meg nékem
ki a legszebb a vidéken
tükröm tükröm
add meg nékem
mindennapi dicsőségem
szép vagy
bölcs vagy
nemes vagy
mit akarsz még
hogy teljes legyen
a torz tükörkép
tükröm tükröm
összetörlek nyomban
ha nincs alázatod irányomban
lásd be ésszel
mit sem érsz az egésszel
üvegem szilánkja vágja arcodat
keretem szálkája szúrja ujjadat
utánam pedig senki se marad
hogy zengjen rólad hazug ódákat
gondolatügyi kavargás
forog itt fenn
a fejemben benn
zigizizeg a kavargás
majdnem-jó idea-mag
csak olyan kezdemény
gyököcske szó-lelemény
tiptop idea-mag
olyan valami-van dolog
de nem az igazi még
csak bájos reménység
digidi dolog
és egyszer kipattan a szó-szikra
mindenfelé vet lángot
felgyújtja majd a világot
szikri-szikri szikra
bimbózó röpke ige-lepke
szájról-szájra
vad násztáncát járja
lillililla lepke
libben a szó
teremt világot
s gyújt világot
teremtő erő a szó
végtelen hó és fagy
pusztaság és az agy
fagyhalott itt minden
csonttá fagyott élet
elvesztett száműzött lélek
szögesdrót, géppuska öl el
itt épül a szép új világ
kolima, szibéria, gulág
ide jutottál végül te is
nézz fel, élőhalott
mert feletted is ragyog
a vérbefagyott csillag
talán eljő a nap
melyen a fényes csillag
felolvasztja a fagyott földet
halott táborlakók
ezrek és milliók
csontjából új élet sarjad
szabadság!
erre dobban
millió munkásszív
szabadság!
e nemes szó
mindenkit hív
szabadság!
rád vágyik
kinek nem vagy
szabadság!
kinek nincsen
annak nyugtot nem hagy
szabadság!
szabadság!
szabadság!
mikor megyünk szabadságra?
légy ember nemes
edel sei der mensch
hilfreich und gut
cselekedd a jót
mostból lesz a jövő
minden elkövetkező
a jó és rossz harca
kiül az emberi arcra
mert mindegy ki mit akar ma
ha megragadja a karma karma
előlép a múlt, elétek áll
kétajtónyi széles váll
csak átlép rajtatok a volt
voltból lesz a most
így hullik vissza rátok
minden egykori átok
lattyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk
isa pur es műanyag vogymuk
mennyi malasztban terümtevé
miü isemüköt, ádámot elevé
és odutta volá neki paradicsumot házoá
és lattyátuk hova jutottunk, sehová
mert ádám elvette évát
káin bábellel nem értett szót
fogság, kiűzetés, menekülés
elrohadó paradicsom
helyén sírhalom völgye
emberkedünk istentelenül
proclama ter
sírgödrünk pöcegödörré lesz
midőn belefekszünk
nincs szíved
nem dobog
nem vagy más
mint élettelen dolog
mint embergép
műanyag vázra
feszített emberkép
okafogyott céltalan
zanzás emberpép
üres vagy belül
kívül sem vagy semmi
szilikon, make up, ennyi
nincs múltad
és nem is leszel
jelenedbe veszel
bármit teszel
azt hiszed te vagy
hogy egyedi vagy
hogy kifejezel
hogy létezel
pedig ha tudnád
magaddal mégy szembe
magaddal jössz szembe
ezerszer az utcán
ugyanaz a senki
senki vagy
és minden leszel
az üresség elnyel
kiszakad bentről
az fal fel amitől
F É L S Z
fáj, belülről éget?
majd szétszakít téged?
kín, ami nem ér véget?
a lelkem együtt érez
a szívem együtt vérez
az eszem egyet kérdez:
mi jogon üvöltesz?
ha nem hagyod abba
rendőrt hívok
istenek gyertek
alkossunk édenkertet
béke legyen veletek
mert csak az, ami bennetek,
az lesz a teremtés tárgya
egyszeri ember ócska vágya
és teremtsetek boldogságot
hogy öntse el az egész világot
ránk fér, helye van, elfér
örömkönny folyjon, ne vér
és teremtsünk még szépséget
hogy fedjen el minden rémséget
és teremtsünk még több szépet
fessük istenire a világképet
istenek, istenek,
de hol vagytok?
gyertek, gyertek
mert egyedül vagyok
császári család sarja
gyönyörű szép város
alkoholizmus marja
hegedt testedet
szép voltál egykor
de nem ápoltak téged
megerőszakoltak sokszor
szennyezték kék véredet
ócska ringyó lettél
bárkit befogadsz egy körre
sok hontalant tettél
raboddá örökre
rohadó öleden
senkik rajzanak
de vannak elegen
akik így is nagyra tartanak
jön-e még herceg lovon
hogy megcsókolja varangy arcodat
vagy a haldoklás marad soron
egyedül vívod harcodat
a boldogság piros
az ég kék
a halál fekete
a boldogság fekete
az ég piros
a halál kék
a boldogság kék
az ég fekete
a halál piros
egy csacska macska mocska
no meg három tenger mosta
sirályságotok
még rág a rég
a régesrég nagyon szép
igaz, mátyás
a kevésbé rég kevésbé szép
ha fojt a vér,
igaz, mátyás
ha magunkról beszélünk
kell-e nekünk
igaz mondás?
a sekély sírhantja a léleknek
megfeneklik mint zátonyra futott hajó
hagyjál
a mély gondolatok rejtik az igazat
aki rest a világról gondolkodni, sosem ér oda
hagyjál
a gondolat a vezérlő csillagzat
add át magad a megváltó gondolatnak
hagyjál már végre gondolkodni!
Sem hívő, sem istentelen nem vagyok
Nem vagyok aszkéta, és nem is habzsolok
Nem a beszélő vagyok, és nem is aki hallgatja
Nem vagyok úr, és nem vagyok senki szolgája
Nem vagyok alávetett, sem felszabadított
Nem vagyok semminek a része, sem kiszakított
Nem állok semmitől sem elszigetelve
S nem is vagyok semmivel egybekelve
A mennybe bizonyosan nem megyek,
de alvilági pokollakó sem leszek,
Minden tettem az enyém, miben részt veszek
de nem vagyok azonos azzal, amit teszek.
Kivételes, aki megérti az igazságot
mozdulatlan ülve szemléli a világot
Kabir nem teremt semmit,
és nem is töröl el.
(Kabir 79. számú dalának egyik lehetséges fordítása. Kabir 15. század végén, 16. század elején élhetett, benareszi takács volt. maga sem a hinduizmust, sem az iszlámot nem fogadta el, bár mindkettő hatása jól látható dalain.
magyarul malik tóth istván (tagore angol átiratai alapján készült) fordításában olvashatunk dalai közül jó néhányat, Kabir misztikus dalai című kötetében (filosz, 2007). ugyanakkor malik tóth fordítása - részben európai lévén, részben tagore hatására - kissé bátortalanul nyúlt Kabirhoz, és a fordítása itt-ott vesztett eredeti árnyalataiból, miszticizmusából. ez okból próbálkoztam jelen fordítással.)
irodalom
irodalod
irodala
irodalunk
irodalatok
irodaluk
mindenkié lesz az enyém
s az enyém mindenkié
száj, ne hidd, hogy te szólsz
az emberiség érik meg rá
hogy te kimondhasd
ember, ne hidd, hogy te tudod
az istenek adják neked
hogy te létrehozd
a nirvána?
azt hiszem,
talán a negyedik vagy ötödik
reinkarnáció után jobbra fordul.
de vigyázzon, nehogy eltévessze.
trubadúrok
bárdok
minnesängerek
halljatok csodát
új dalt zeng
egy modern világ
szép, új, kortárs
e mű-vészet
rímtelen
dísztelen
nemtelen
verstelen
ja, nem, vers ez még
más-vers
ma már minden más
más-más
hódít az önkifejezés
más-ság
új napra ébredünk szakadatlan
más-nap
költő fejedelmek
és óriások
nemes goethék
és aranyjánosok
game over
jönnek a mutánsok
ezekfajta, azokfajta
rakja a hullát hűvös halomba
hányadik e hányadék század
melyet patakvér áztat?
egy híján húsz?
a józan ész az egy
a pillanatnyilag örökéletű
vérrel írja igazát
előttem van észak
hátam mögött dél
balra a nap nyugszik
jobbról pedig kél
ezt hitte a derék görög
a fix pont s a gerinc örök
de ma ha veszni látszik a harc
elég egy sietős hátraarc
előttem van dél
hátam mögött észak
balról a nap kél
jobbra ahogy tetszik
halleluja, halleluja, halleluja
dicsőség nékünk
már nem igényel szilárd pontot
hogy kifordítsuk a világot
a szilárd pont nem hogy segítene
de jobb nekünk nélküle
csésze ő
vagy költ ő
nem szeretem
nem szerem e tetem
drog bár ő
lehet másnak
érteni e
egy ... egy
egykettőegy
egy ... egy
egykettőegy
élettelen ... csizmák
holtak felett
csizma ... holtak
a kettő holnap egy
