ember volt
e holt
míg élt
ember volt,
hallja a föld
ember volt,
hallja az ég
emberek,
halljátok,
vagyunk még?
ember volt
e holt
míg élt
ember volt,
hallja a föld
ember volt,
hallja az ég
emberek,
halljátok,
vagyunk még?
a rendszer
mondd, magyar,
csak idegen hadra fogható?
a szerencse
mindig csak
másnak forgandó?
az örök lúzer
mondd, magyar,
beszámítható?
a másik
mindig csak
pusztítandó?
nézz végre
szembe magaddal,
vállalható?
tükörhöz
gerinc kell,
nem roppanó.
bip bip-bip bip
ver a szivem
kékre
zöldre
lilára
melyik a divatos?
megy az agyam
menő lett ő
lelkem marad
lélekvesztő
helyzet
alul a nép
felül a pénznek ára az úr
fizetek főúr
adót
járulékot
sápot
jutalékot
díjat
és árat
egy-kettőre elszámolunk
megfizetek főúr
drágán mindenért
a nap süt
magasról
tesz ránk
tarkón lő
a nyári hő
attól is koldulunk
harminc éves múltam én
neoposztmodern semmi közepén
senkik vagyunk
s minden leszünk
útban voltam, épp hazafelé
mentek a legények,
megmarkoltak, eltettek láb alól,
odébb, a legények,
ne gázoljanak át rajtam más menő emberek,
gondolták a legények,
így lettem útszéli, elhagyott heverő,
hazamentek a legények.
az vagy mint ecsetnek a vonás
csend-élet
az vagy mint fegyvernek a gyilkolás
zaj-halál
az vagy mint istennek a teremtés
fény-lét
az vagy mint temetőnek a nyugalom
sötét-nemlét
igen, az vagy, értelem,
s nem zagyva értelmetlenség
forgolódsz
mondanod kell
írsz
nem jó
nem jön álom
ihlet
láz van
görcs
szókényszer
írsz
forgolódsz
forgolódnak
nem jó
nem jön ébrenlét
megértés
gáz van
görcs
betűkényszer
olvasnak
már aki
forgolódunk
ez az élet körfogolódása
Ez itt egy önkiélés célját szolgáló blog. Hogy pontosan mi lesz benne, még nem tudni, de majd lesz valahogy. Főként irodalomra lehet számítani, kis dózisokban, ahogy a cím bátorkodik ezt sugalmazni.