milliliteratura

ember volt

e holt

míg élt

ember volt,

hallja a föld

ember volt,

hallja az ég

emberek,

halljátok,

vagyunk még?

a rendszer

mondd, magyar,

csak idegen hadra fogható?

a szerencse

mindig csak

másnak forgandó?

az örök lúzer

mondd, magyar,

beszámítható?

a másik

mindig csak

pusztítandó?

nézz végre

szembe magaddal,

vállalható?

tükörhöz

gerinc kell,

nem roppanó.

bip bip-bip bip

ver a szivem

kékre

zöldre

lilára

melyik a divatos?

megy az agyam

menő lett ő

lelkem marad

lélekvesztő

helyzet

alul a nép

felül a pénznek ára az úr

fizetek főúr

adót

járulékot

sápot

jutalékot

díjat

és árat

egy-kettőre elszámolunk

megfizetek főúr

drágán mindenért

a nap süt

magasról

tesz ránk

tarkón lő

a nyári hő

attól is koldulunk

harminc éves múltam én

neoposztmodern semmi közepén

senkik vagyunk

s minden leszünk

útban voltam, épp hazafelé

mentek a legények,

megmarkoltak, eltettek láb alól,

odébb, a legények,

ne gázoljanak át rajtam más menő emberek,

gondolták a legények,

így lettem útszéli, elhagyott heverő,

hazamentek a legények.

az vagy mint ecsetnek a vonás

csend-élet

az vagy mint fegyvernek a gyilkolás

zaj-halál

az vagy mint istennek a teremtés

fény-lét

az vagy mint temetőnek a nyugalom

sötét-nemlét

igen, az vagy, értelem,

s nem zagyva értelmetlenség

forgolódsz

mondanod kell

írsz

nem jó

nem jön álom

ihlet

láz van

görcs

szókényszer

írsz

forgolódsz

forgolódnak

nem jó

nem jön ébrenlét

megértés

gáz van

görcs

betűkényszer

olvasnak

már aki

forgolódunk

ez az élet körfogolódása

Ez itt egy önkiélés célját szolgáló blog. Hogy pontosan mi lesz benne, még nem tudni, de majd lesz valahogy. Főként irodalomra lehet számítani, kis dózisokban, ahogy a cím bátorkodik ezt sugalmazni.